A leszedett bodzavirágok legyenek lehetőleg frissen nyíltak; a legjobb reggel szedni.

Beáztatjuk vízbe a bodzavirágokat, de csak a bodzát, a citromot nem. Másnap (12-24 óra állás után) a levet leszűrjük, majd egy jó nagy fazékban feltesszük a tűzhelyre forrni. Ekkor tesszük hozzá a citromhéjat (én krumpli hámozóval szeretem levágni a sárga részt). Ha felforrt, belezúdítjuk a cukrot, és folyamatosan kevergetve feloldjuk. Amikor már a cukor nem látható, elég időnként megkeverni, amíg újra fel nem forr. Én eközben szoktam apránként adogatva kimérni a szükséges savanyúságot: teszek bele savat, aztán egy kanállal kiveszek a szörpből pohárba, ivósűrűségre hígítom, és megkóstolom. A fenti négy púpos teáskanál citromsav jó lett a megadott mennyiségekhez. Ha a cukorral együtt is felforrt a szörp, akkor el lehet zárni a lángot, és pár percig (5-20) hagyni lehet hűlni a levet.
A hosszabb tárolásra szánt adagokhoz a palackokat előre kimosom, aztán lábasba állítva kigőzölöm, vagy 120 fokos sütőben kb. fél órát tartom úgy, hogy kevéske vizet töltök beléjük előtte. A legjobb, ha a palackok még forrók, amikor a szörpöt kezdjük töltögetni beléjük. Ha nem tűzforró a palack, akkor persze óvatosan kell csinálni: először csak egész kevés forró szörp menjen belé, és azt jól rázzuk meg, hogy fokozatosan melegítse át az üveget. Aztán lassan jöhetnek nagyobb töltések is egyszerre. A megtelt palackokban álló szörp tetejére késhegynyi szalicilt szórok, és az üveg peremét, a kupakkal találkozó részt is bekenem egy kis szalicillal, úgy csavarom rá a még forró italra a kupakot. Dunsztolni nem kell, csak egyszerűen hagyni kihűlni.